(...). Képzeld csak el, hogy földműves vagy és magányosan élsz a végtelen szibériai tundrán. Nap mint nap szántasz a föld eden, és ameddig a szem ellát, nincs mit látni. Északra csak a puszta, keletre csak a puszta, délre csak a puszta, és nyugatra ugyanaz.

Hajnalban, amikor felkel a nap keleten, kimész a földedre dolgozni. Amikor a nap épp fölötted áll, abbahagyod a munkát és megebédelsz, és amikor a napkorong a látóhatár mögé csúszik nyugaton, hazamész és aludni térsz.(...).És ez így megy napról napra, évről évre(...).

És akkor egy napon úgy érzed, hogy meghalt benned valami.(...)valami megszakad, meghal benned.

És egyszer csak kiejted kezedből az ekét, és gondolkodás nélkül megindulsz nyugatra. Olyan vidékre, amelyik a ...

Nehezen tápászkodok fel. Aztán csak körözök. Csak körözök. Csodásan süt a nap: bemelegítéskor felé fordulok, és hagyom, hogy hosszan süsse az arcomat.

Aztán persze megint a szokásos lassúság, amiből jó lenne újra kimászni (vagyis futni). Hiába a tempós futások, még mindig nem tudta teljesen kipihenni a testem a múlt hetet. Csendesen morgok magamban-nyugi, nyugi, ezt már ismered.

Inkább igyekszem rendezni a mozgásomat, hogy ne lógjon a vállam, ne hadonásszak feleslegesen a karjaimmal. A Chi futásban olvastam, hogy akkor harmonikus a kar mozgása, ha a test középpontjánál nem lendül tovább.

Morgok, futok, süt a nap. Elkalandoznak a gondolataim Sárvárra, a Balatonra. Mi lesz egy hónap múlva? És kettő múlva?

Aztán egyszer ...

Egész nap nyúz a mogyorós sütiért.

Dorka megelégeli, és már látom, hogy rögvest meghallgathatunk egy kiselőadást:

- Bence, értsd már meg, hogy anyának most össze kell újra csiszolódnia a futással (Igaz. A hosszú futásom óta 4 nap telt el.) Ez most olyan neki, mintha neked újra kellene tanulnod járni (Találó hasonlat :) ) Na. Mit nem értesz ezen? Anya most szépen lefut 8 km-t, aztán megsüti azt a nyamvadt sütit.

Jót nevettem. Persze azért ennek a 8 km-nek a lefutása valódi kihívás volt. Az érzés kb. olyan, mintha satuban lenne a bokám és az egész vádlim. Az első 5 km igazi vesszőfutás volt. Közel voltam a síráshoz. A testem ilyenkor olyan, mint egy gitár, amin a végletekig meg vannak húzva a húrok. Lehet rajta ...

Szóval kedd éjszaka egyáltalán nem bírtam aludni. Nem éreztem fáradtságot, nincs fájdalom, de olyan, mintha egy légüres térben lebegnék. Annyira kipucolt mindent ez a három nap a fejemből, mintha egy másik univerzumban élnék.

Nem, nem fáj. Nem, nincs izomláz. Semmi fizikai fájdalmat nem érzek. Csak ez a lebegés. Ez az állandó fátyol köztem és a világ között. Ma nem bírtam futni.

Kedd éjszaka még olyan felfokozott állapotban voltam, hogy alig bírtam aludni. És akkor előkeveredett Lubics Szilvi hétvégi versenyének beszámolója a Transgancanariáról. Olvasom, szenvedek. Sírok.

Attila kérdi, mi a baj. Ő is eléggé felfokozott állapotban van még. Sok volt ez a pár nap.

Ma meg olvasom a kommenteket (de mi a francnak):

...

A mai 90-es első 20-as körét elcsesztem. Ezen nincs mit szépíteni. Nekiindultam, mint az első két napon, minden nélkül. Azt gondoltam, hogy a félúton megcsapolt  kút elég lesz. Nem volt.

Ilyen fáradt állapotban sokkal hamarabb kellett volna innom. És nem csak egyszer. És nem csak vizet.

Természetesen ekkor szakadt az eső a legjobban, így 10 km után totál átfagytam, a kesztyűmben állt a víz.

De a legnagyobb hiba, az egyedüllét volt. A 15. km-től teljes holtpontra vittem magam. Éreztem, hogy nagyon magas a pulzusom, és hiába a kocogás, egyre szaporábbnak tűnt. Beparáztam.

Innentől 2-3 km-enként megálltam. A napot szép lassan elkaszáltam magamban. Jöttek a hangok a fejembe rendesen: nem bírom megcsinálni. Ez képtelenség. ...

A 45.km-nél:

-Szerintem vegyünk neked valami speckó bringás gatyót, szívem.

- Na, olyat aztán nem fogsz ràm húzni. Persze...aztán majd nekem is dudálnak meg integetnek a hapsik.

70 km. Kész.

Most próbálom felcsiszolni a fantáziám a holnapi 90-es naphoz.

Ha hiszed, ha nem, a világ egyik legkülönösebb futóversenyét 1934-ben rendezték meg, és Magyarországról rajtolt. Ez a verseny ugyanis egyúttal két táplálkozási irányzat összecsapása is volt. Húsevők kontra vegák a futópályán.

Húsevő kontra vega

Úgy esett, hogy Matura Ernő mészáros, elhatározta, hogy Budapesttől Rómáig fut, hogy ott Mussolininek átadja a mészárosok ipartestületének díszalbumát. 

Igazi szenzáció volt, hogy futásához csatlakozott Lovas Antal, aki ekkor már ismert futó volt (46 évesen például 3 óra 13 p 24 mp-cel lett hatodik a bécsi maratonon), de valamennyi futása közül egy 3 évvel korábbi teljesítménye maradt igen emlékezetes.

Érdekel a folytatás? Kattints át IDE!