Irtózatos pofátlanság a részemről, hogy eltelt egy hónap, és csak most írok a Mindszenti Didergőről. Főképp azért, mert a frissítésnél már úgy fogadtak a kedves segítők, hogy "Ugye te voltál az, aki tavaly is sokat futott? És te írtál rólunk a blogodban?"

Nos, ezen a hagyományon most sem változtattam: idén egyedül futottam 50 K-t a női mezőnyben, ami kissé magányossá tette az utolsó köröket, viszont kellően motivált, hogy haladjak, hogy ne kelljen sokat várni rám a szervezőknek.

Némi kompozás után beregisztráltam, és 9 után pár perccel már bele is vághattam a körözésbe. Idén is 5 km-es körön kellett a távokat teljesíteni, igaz, a verseny végén azért megjegyeztem a szervezőknek, hogy erős vívódás van bennem, hogy a tavalyi tükörjeget vagy az idei térdig sarat helyezzem-e szívem közepébe.

Idén majdhogynem el voltunk kényeztetve, olyan kellemes január végi időjárásban futhattunk kissé módosított útvonalon, mert a tavalyi kedvenc erdős részemen épp ez volt:

Így a módosított útvonal elején pár percig még boldog tudatlanságban futhattam, és örvendeztem vala, hogy milyen király a terep, aztán ahogy a gátról lefutva beérkeztünk az erdős szakaszra, már lehervadt a mosoly. Pedig ekkor még nem is sejtettem, hogy ez még klasszul futható szakasz ahhoz képest, ami 6 körrel később várt, amikor a mezőny felturmixolta még jobban az ingoványt.

Mondanom sem kell, hogy a szervezői felhívásra (miszerint készítsük be a terepfutó cipőnket) jót röhögtem, és bekészítettem az egyetlen futócipőmet, szegény Kalenjimet, ami meglepően jól vette az akadályokat. Se egy pofára esés, se egy seggen csúszás nem jutott osztályrészül.

Volt viszont gátra mászás, árokugrálás, nádasban bóklászás:

Tudom, ez egy vérbeli terepfutónak maximum egy laza wellness-kocogás lenne, de nekem heti átlag 100 km alföldi aszfalton rohangálás után már komolyabb próbatétel. Főleg, hogy továbbra is nehezen tájékozódom (ezt nem könnyíti meg az egyébként is pocsék látásom), magamhoz híven itt is sikerül 2-3 alkalommal rossz irányba pozicionálnom magam.

Szóval jó kis edzés volt a Mindszenti Didergő 2.0, családias, kedves szervezés, kellően melós terep. 40 percet javítottam a tavalyi időeredményemhez képest.

Jövőre a Sár mongyon le! És a Jég is! Mert megyek.

(cím: Perti György-Sár című verséből)