"Legyen meg benne a véletlen csodálatossága és törékenysége, a legkülönbözőbb lehetőségek panorámája; önfelajánlás legyen s ne törvény. A bilincse a szabadság legyen". 

(Mészöly Miklós-Polcz Alaine: A bilincs a szabadság legyen)

---

A verseny ott fejeződött be számomra, amikor megláttam Erikát (Kisháziné Zombory Erika) mellettem elrobogni. Aztán pár körrel később pont ennek a felismerésnek az élménye lökött be teljes erővel a versenybe.

A tavalyi versenyhez képest jóval többen voltunk, és volt jó pár kemény ellenfél is a mezőnyben. Éreztem, hogy itt most nem fog beleférni a lassan bemelegedek-elképzelés, mint ahogy alibi-frissítések és pihenők sem tarkíthatják ezt a 6 órás folyamot.

Volt a fejemben egy forgatókönyv, hogy fog formálódni a verseny, és tudtam, hogy nem szabad fejben szétesnem. És tényleg. 35-36 körig a harmadik helyen álltam, miközben folyamatosan hurcoltam magammal, hogy a 1-2 ember rám is vert néhány kört. Volt bennem morgás, és igencsak harapdáltam a szám szélét, amikor megint elém kerültek a legerősebb futók a korosztályomból, de éreztem, hogy 30 és 40 km között váltani fogok. Így is történt. 

Most éreztem először, hogy az ultrában is van valami  taktikázás, a másik mentális állapotának mikroszkóp alá tolásából. Metszeteket készítesz körről körre: a saját és a másik gondolataiból, fájdalmaiból, az össz-látványból. Látod a másikat, ahogy megroppan mentálisan, és magadat, ahogy erőt merítesz ebből. Szemétség? Igen! Annak tűnik. De az egészet áthatja mégis valami sorsközösség-érzés.

Mert az érzést- hogy jönnek fel rád folyamatosan , hogy fél-egy körön mozgunk egymástól, hogy a hátamban érzem az ellenfelet - nemcsak motivál, de nyomaszt is mocskosul. És ezt a 44-45. kör tájékán a gyomromba húzott ütésből is éreztem..

- Mit adjak? Mit szeretnél?- kérdezte Attila, és csak a szokásos mantrát mondtam

- Nem tudom, fogalmam sincs. Találd ki! Adj valamit!

Végül csak hideg vizet löttyintettem a kendőmre, hogy lemossam az arcom, és higgadtan átgondoljam, mi legyen.

Igazából nem sok választás volt. Menni kellett, és más időkre hagyni a filozofálgatást és a tanulságok levonását.

Amiért jöttem: 60 K-t megfutni. Végül 61-et sikerült, de a fejemben maradt egy gondolattérkép a bent ragadt 3-4 km-ről.

Most elég volt a női 40 feletti kategória első helyéhez. Egyelőre.