Többen is jeleztétek, hogy talán jó lenne arról is olvasni a BszM kapcsán, ami a kevésbé fényes, felemelő, vagy épp kifejezetten kellemetlen velejárója volt ennek a 4 napnak. Ami lehet, hogy nem is túl publikus.

De, aki ismer, tudja, hogy nem szoktam elkenni a dolgokat, szívesen megosztom a kevésbé dicső részleteket is. Hiszen mindenből lehet tanulni.

Az egyik ilyen problémakör az evés-ivás kérdése.

Ahogy elmerülsz a km-ekben, és tisztul a fejed, minden egyes hosszú hétvégi menet után jönnek ám az álmok és futószalagon velük az emberek.

"És a többség idővel tényleg boldogabb, kiegyensúlyozottabb lesz, megtisztul, valamilyen formán meg is világosodik, és amíg futni bír, lélekben is egyre messzebb jut. Akkor értékelsz mély dolgokat, amikor jó fáradt vagy"-nyilatkozta a Narancsban Lőrincz Olivér

Vannak lezáratlanságok, amelyek nem hagyják nyugodni a lélek munkáját.

Ma futás közben feltolult egy csomó dolog. Én olyan jót nevettem, mikor azt írta egy kedves ismerősöm tavaly egy újságban, hogy mint ultrafutó ezt és ezt nyilatkoztam. Jézusom...hát, hiszen hol vagyok én még az ultrafutástól?

Nem tudom, arra mi a definíció, ha valaki szeret (sokat) futni, és nagyon makacs. Ha lesz rá valamilyen terminus technicus, na akkor az leszek. Talán.

De ma azért , miközben köröztem a pályán annyi minden eszembe jutott, amit az elmúlt 2.5 év tapasztalásai halmoztak fel. És igen, kifejezetten a hosszú futások tapasztalásai.

Ilyenek. És miközben gondolkodtam ezeken, hangosan röhögtem:

- hosszú futáson nem iszom Coca Cola Zérot. Mert az aszpartám gyilkolja a kísérleti patkányokat (is), én meg nagyon megjárom (a ...

Nemmosomlehétvégénazablako t. Mert akkor már szünet lesz. És nekem jár a szünet. És miért nekem kell mindig kipakolni a mosogatógépet? Ha Bence felnő, neki kell majd csinálni, az tuti. Már megint bevegyem a fogszabályzót??? Minek? Úútálom. Neked könnyű. Te csak egész nap a gép előtt ülsz. És ott dolgozol. Én bezzeg alig használhatom a tabletet. És hulla fáradt vagyok. Kimerített az úszás. Tudod te,  milyen fárasztó 1 órán át úszni?? El sem tudod képzelni. 

Felrángatom a pulzusmérőt, csendben elindulok. Mély levegő. Ha megszalad a pulzus, belesétálok. Nézem az embereket. Nézem a gyerekeket. Időseket. Eszembe jut apám és anyám, és ahogy némán bezuhantam egy nehéz, festésre vágyakozó vaskorláttal a rózsaágyásba. Nem ...

" De most már eleget beszéltünk. Most hazamegyek, és dolgozni fogok.
- Most? Hiszen már éjfél elmúlt!

- Igen, ilyenkor tudok dolgozni, ilyenkor nem zavar semmi, és valahogy a nők sem jutnak ilyenkor eszembe. Most reggel négyig dolgozom, és azután futok egy óra hosszat.

- Mit csinálsz?

- Futok. Különben nem tudnék elaludni. Lemegyek a Tevere partjára, és ott futok fel és alá. A rendőrök már ismernek, és nem szólnak rám. Éppúgy, mint otthon".

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Társas magány. Ilyen volt ez a maratoni futás. Mert hiába a remek futótársak, a rengeteg lelkesítés. Mégis csak magányos 42 km volt ez.

De vajon olyan nagy baj ez? Egy éve futok. Egyedül. Egy éve egyszer csak elindultam. Csodálkozva néztek rám: Meg vagy őrülve? Mi bajod?
Mi bajom?

"Rossz lelkiismeret nélkül semmi nincs"- monda Mészöly Miklós, egyik kedvenc íróm. Hűség sincs. Se rekord. Sokszor gondolkodtam ezen: a futóban sincs más igazi motor, csak ez. Futok, mert menekülök. És ami elől menekülök, arra nagyon is szükségem van. 
Magányos pályán kell futnom. Este. Hajnalban. Kóvályogva kelve, míg mindenki párnába fúrja a fejét. Kijelölök egy pályát, és nem bírok a végén megállni.

A rajt. Idétlenkedek ezzel a tetű Nike ...

Tudod mi a legnehezebb? Tudod, mi elviselhetetlenebb még 42 km-nél is?

Nem a hosszú hónapok felkészülése, sem a rengeteg lefutott km, nem a diéta vagy a betáblázott hetek. Ezek igazi örömet jelentenek. Csak úgy, mint a hosszú futások, egyedül, barátokkal, veletek.

Örömöt, amikor már izgatott remegés van a gyomromban, mert a pult mögött magamra húzhatom a cipőt, hogy a munkából egyenesen futni mehessek. Vagy épp nincs időm se átöltözni, mert futva érkezem a munkába.

A pénztáros lány lassan, komótosan ütögeti a gépet. A hosszú műkörmök ráérősen kopognak a képernyőn. Elrontja. Sokszor.

Nézem az órát: 17.20.

18 órára már két faluval odébb kellene lennem. Ebből egy falunyit futva kell megtennem.

Miről beszélek, amikor a futásról beszélek?

Olvastam róla, hogy unalmas. Se hús, se hal. Se nem önéletrajz, se nem futásról szóló szakirodalom. Murakami-rajongóknak édeskevés, futóknak még kevesebb.

Elolvastam. Aztán még háromszor.