Ma futás közben feltolult egy csomó dolog. Én olyan jót nevettem, mikor azt írta egy kedves ismerősöm tavaly egy újságban, hogy mint ultrafutó ezt és ezt nyilatkoztam. Jézusom...hát, hiszen hol vagyok én még az ultrafutástól?

Nem tudom, arra mi a definíció, ha valaki szeret (sokat) futni, és nagyon makacs. Ha lesz rá valamilyen terminus technicus, na akkor az leszek. Talán.

De ma azért, miközben köröztem a pályán annyi minden eszembe jutott, amit az elmúlt 2.5 év tapasztalásai halmoztak fel. És igen, kifejezetten a hosszú futások tapasztalásai.

Ilyenek. És miközben gondolkodtam ezeken, hangosan röhögtem:

- hosszú futáson nem iszom Coca Cola Zérot. Mert az aszpartám gyilkolja a kísérleti patkányokat (is), én meg nagyon megjárom (a bokrokat). Inkább sima kóla. Ilyenkor a francot érdekelnek a kalóriák. Őszintén, kit érdekel bármi is 40 km felett?

- nagyobb verseny után 1 hónapig nem akarok kólát, banánt, ropit és sós vajas kenyeret látni 1 km-es körzetben

- 3 db papír zsebkendő bármire jó.Tényleg bármire.

- A chip kártyát értelemszerűen fűzöm be a cipőbe. Mindig pont fordítva, mint ahogy elsőre gondolom.

- Almát nem eszem futás közben. Mert több km-nyi nyelőcső-elzáródást okozhat.

- A kora tavaszi ultra már rövid gatyát tetovál rám. Amit még télen is nézegethetek.

- Ha zavar a köröm, nyugodtan meg lehet állni pár percre, hogy kihalásszam a zokni valamely szegletéből.

- Bármit megoperálok: mióta elvégeztem a btk-t, könyvből bármit megoldok. Mióta futok, nemcsak elméletben vagyok erre képes.

- van az a pillanat, amikor a belém nevelt szemérmesség elillan

- az őrülteknek, a gyerekeknek és a hosszútáv-futóknak el lehet nézni, ha magukban beszélnek

- a km-ek növekedésével csökken a magaddal vitt cuccok száma

- a legnehezebb mindig az utolsó 5 km. Akkor is, ha 20 km-t futok, és akkor is, ha 80-at

- minden nagy verseny után megfogadom, hogy soha, de soha többet a büdös életben nem leszek ekkora barom, hogy ilyenbe belevágjak. Aztán valahogy mindig újradefiniálom az egészet