" De most már eleget beszéltünk. Most hazamegyek, és dolgozni fogok.
- Most? Hiszen már éjfél elmúlt!

- Igen, ilyenkor tudok dolgozni, ilyenkor nem zavar semmi, és valahogy a nők sem jutnak ilyenkor eszembe. Most reggel négyig dolgozom, és azután futok egy óra hosszat.

- Mit csinálsz?

- Futok. Különben nem tudnék elaludni. Lemegyek a Tevere partjára, és ott futok fel és alá. A rendőrök már ismernek, és nem szólnak rám. Éppúgy, mint otthon".

Szerb Antal: Utas és holdvilág