Ahogy közeledett, úgy nőtt gigászi félelemmé bennem. Belefogytam pár nap alatt. Vívódtam: mit veszíthetek, ha nem megyek? És mekkora áldozattal jár, ha megyek?

Az aranyművesek mérlegén grammoztam az érveket, ellenérveket, érzéseket. A család érzéseit. A héten tudatosult eredményeket a testemről. A benne zajló folyamatokat. Lábsérüles, egy rohadt ciszta. Szar vérkép. Az empátiamentes doktornő hang ja, ami üresen visszhangzott a telefonban. A másikét, aki számokat lát, de rendszert nem. Pedig én rendszer vagyok.

Egy heti lélek-támogatás csodálatos társaktól, a páromtól; egyensúlyozás a szakadék peremén, aminek már jól ismerem az alját.

Belevágok. 6 percesekkel elkocogok. 

De nem.

Ész nélküli rohanás. Az első 10 km-en 5 ...

Negyedik vérvétel. Épp a Pireneusokban szaladgál, mikor kérik a papírjaimat. 

Kattog a nyomtató. Immár öntapadós matrica lettem. Kilian làbát ekkortájt fecskendővel szabadítják meg a hólyagoktól. És egy kis Betadine injekcióval a fertőzéstől. Frankó.

Beszélgetünk.

"Ki vagyok én
és ki vagy más?
A szívemhez
szorítom a testem.
Egyedül vagyok
a kezeim között.
Olyan kár, hogy
nincsen isten".

(Háy János)

Annyiféle arca van a fájdalomnak. Hányféle találkozás, Istenem.

Először csak szemlesütve, óvatosan nézte. Puhán formázta a kezeivel. Gyógyította kötszerrel, simogatással. Morfiummal.

Később tehetetlen dühvel viselte. Félelemmel vegyes fájdalommal remegett. Rohant vele sírva az orvoshoz éjszaka. Pici gyerekölelés. Halálos félelemben.

- Fogd meg rendesen azt a fakanalat, így nem lehet megkeverni az ételt! Nah, muszáj lesz egy kicsit beszocializálnom téged a konyhába!

- Nyugi, anya! Majd futó leszek, és akkor mindig a férjem fog főzni! 

Köszönet, hogy visszakaptam. Mert nagyon elvesztettem a hitemet.

Mert most le merem végre írni: gyűlöltem futni jó pár hétig. Mert csak azt tudtam magamtól kérdezni: Mit akarsz ezután? Miért vágyódtál olyan magasra? Mit is akarsz tulajdonképp? Mit?

Kapaszkodó kellett vissza Önmagamhoz, és vissza a futáshoz. hogy visszakapaszkodjak (de ez hülye képzavaros kifejezés...inkább ássak) az eredethez. Amiért belevágtam.

Triatlonozni szeretne. Igaz, még küzd a futással, de talán egy új szerelem lehetne a triatlon.

Lázasan kérdezgeti útitársát, akivel hosszú km-ek óta együtt fut.

Mit kell enni? Hogy épül fel a verseny? Mire kell figyelni? 

Sorjáznak a kérdések. A lábunk alatt meg fogy az Út. Végeláthatatlan lejtőn ereszkedünk lefelé. 

És ő egyre jobban belefeledkezik a triatlonba.

Útitársa hallhatóan otthon van a témában-készségesen felel, és egy szótárszerkesztő pontosságával magyaráz el minden apróságnak tűnő dolgot.

A futás. A futás a legnehezebb az egészben. Ott veszítik el sokan a fonalat.

Futni kell tehát jól és biztosan.

De bele kell vágni-nagyszerű kaland. Versenyeket ajánl.

Én meg szinte érzem, ahogy a másik mindent feljegyez a ...