Kilian már fél órája alszik egy hálózsákban:- Kilian! Kilian! Indulni kell! 300 km van még hátra.

Hívnak.

Bent derűs nevetés fogad:

-Futó kislány, maga lassan beköltözik hozzánk. Most épp mit találtak ki?

Most épp kísérő szegődik mellé. Nem beszél. De tudja, mikor kell jelen lenni.

Leüzennek: ne fusson, mert visszagipszelik a korábban széttört térdkalácsát. Másnap síbakancsban mászik fel négykézláb a hegytetőre. Egy barát hozza le a hátán.

Csendben sorjáznak a kis kémcsövek az ölében.

Nekem is üzennek estére: miért nem veszem komolyan a figyelmeztetést? Tegnap is lebuktam. Láttak futni.

- Maga őrült. Tetszik nekem- mosolyog, miközben megszabadít a fecskendőtől.

Derűs vagyok.

"Egy nagyszerű atléta ki tudja használni a genetikai adottságait, hogy véghez vigyen nagy munkát, egy kivételes atléta azonban arra is képes, hogy ússzon a zavaros vizekben és rendezetlenségben, és könnyűvé tegye a látszólag nehéz feladatot, megtalálva a rendet a zűrzavarban".

Kilian Jornet: Futni vagy meghalni. Gabo. 2012.