Nemmosomlehétvégénazablakot. Mert akkor már szünet lesz. És nekem jár a szünet. És miért nekem kell mindig kipakolni a mosogatógépet? Ha Bence felnő, neki kell majd csinálni, az tuti. Már megint bevegyem a fogszabályzót??? Minek? Úútálom. Neked könnyű. Te csak egész nap a gép előtt ülsz. És ott dolgozol. Én bezzeg alig használhatom a tabletet. És hulla fáradt vagyok. Kimerített az úszás. Tudod te, milyen fárasztó 1 órán át úszni?? El sem tudod képzelni. 

Felrángatom a pulzusmérőt, csendben elindulok. Mély levegő. Ha megszalad a pulzus, belesétálok. Nézem az embereket. Nézem a gyerekeket. Időseket. Eszembe jut apám és anyám, és ahogy némán bezuhantam egy nehéz, festésre vágyakozó vaskorláttal a rózsaágyásba. Nem mertem megnyikkanni. Tudtam, hogy még nagyobbat kapok. Szóltak, előre megmondták, hogy hol vannak a korlátok. Mit szabad és mit nem. Én mindig a csöndben zuhanós fajta voltam. Vagyok?

Futás közben előásom maradék emlékem (remélem, van még), milyen nehéz is egy 11 éves élete.

Este 7-re haza kell érnem. 52 szavas szódolgozata lesz holnap. Ahhoz talán van még képzelőerőm.