Radnótiné Gyarmati Fanni 1935. és 1946. között írt naplóját olvasom. Tulajdonképp piszkosul várom az estét,amikor a kölkök az ágyban, én meg rohanok a Naplóhoz. Minden benne van, ami egy idol lerombolásához kell.

És ha belebetonoztak magyar órán az idillikus költői szerelmekbe, akkor egy ilyen könyv elemi erővel fog kitépni.

Mert ez a házasság cseppet sem idillikus. Mert igen, van benne  "Rebbenő szemmel/ ülök a fényben," és "benned alszom én is, nem vagy más világ", és egymásba kapaszkodás, várakozás és a klasszikus Nagy és Tiszta szerelem. Ez mind benne van.

De van benne olyasmi is, amit nem szívesen osztanak meg a romantikus történetekre ácsingózó olvasóközönséggel, és a romlatlan lelkű ifjúsággal: állandó veszekedések, a másik hibáinak éles fénybe helyezése, 6 abortusz, orosz katonák erőszaktétele. És Beck Judit, akinek a jelenlétét nem tagadhatják le a kanapén összegyűrt párnák az ifjú házasok  Pozsonyi úti lakásban, ahol Fanni még 70 évet élt özvegyen.

Hát, bassza meg! Hol vannak a tökéletes szerelmek, a tökéletes hitvesi líra?

Az irodalom tankönyvekben. De ott se kellenének így, ilyen formában.

Állítólag, amikor leadták a Kossuth Rádióban az idős Beck Judittal készült interjút, sokan egyenesen belebetegedtek a hírbe, hogy a Mik-Fanni szerelem még sem az a tökéletesre csiszolt gyémánt. Hogy itt van egy kis kosz a gépezetben, ami évtizedekig olyan olajozottan kifinomult módon járt.

És most elmondom, hogy miért gondolkodtam ma ezen az egész történeten olyan sokat és aprólékosan a mai futásomon.

A lányom miatt.

Ő mindig kitűnő volt mindenből. De ennek ára van: az állandó idegeskedés, a tökéletességre törekvés, a rohanás, készenlétben levés. Ezért a héten arra a döntésre jutottunk (ő kezdeményezte), hogy egyelőre befejezi a zenei különórákat. Mert idén nem szeretnék azon aggódni, hogy mikor omlik össze, és meddig fokozódik benne az iskolával kapcsolatos szorongás. Mert én ezt nagyon jól ismerem.

És ez a döntés nagy megrökönyödést keltett a környezetünkben. De miért döntöttünk így? Hisz meg fogja bánni. Hisz nekem ezt erőltetni kellene. Vegyen erőt magán. Mert ő olyan okos és ügyes lány, mindenből tökéletes és szófogadó. Mintatanuló. És én meg olyan kitartó vagyok. Órák hosszat képes vagyok futni, a lányomat meg csak így engedem, hogy ilyen ostoba döntést hozzon?

Hát, mi történt?

Persze volt, akiben felmerült, hogy biztosan ő is futni akar inkább, mint az anyja. Ezért dobja sutba a zenei foglalkozásokat.

Hát, nem. Ő rohadtul nem akar futni. Mert utál futni. Mert kérkedve meséli, hogy ő CSAKAZÉRTIS sétál a Bercsényi Körön. Pedig tudna futni, de "Én nem vagyok olyan, mint te, anya. Te élvezed, ha fáj. Én nem szeretem".

Ő most kamasz. Az a dolga, hogy mindent megkérdőjelezzen, ami eddig fontos volt. Az a dolga, hogy engem (is) kritika alá vonjon.

Nekem meg az a dolgom, hogy elviseljem, hogy ledőltem a piedesztáról, ahol eddig voltam.

És ez az igazán nehéz ultratáv számomra.