"Igen, igen, édes, elmosogattam
Főztem, mostam, kiporszívóztam
Igen, adtam a gyereknek enni

(Futottam 40 km-t)
...mára ennyi" 

És akkor múlt héten megvilágosodtam, hogy valami nem oké. Valami nagyon hiányzik, de persze napokig nem jutott eszembe. Amúgy egy nagyon rendetlen, és túlságosan spontán futkorászó vagyok. Ami, mondjuk, nem túl jó bizonyos km-szám felett. Hogy van-e elég kaja a hátamon, vagy útba esik-e ivókút a körömön, vagy figyelek-e a sóbevitelre- szóval, hasonló dolgok. 

Tavaly ilyenkor, amikor a Bszm-en megkérdezte valaki, hogy miként számolom ki, hány gr fehérjét, sót, szénhidrátot veszek magamhoz a futás alatt, hirtelen ott éreztem a futó analfabéták kördíszes pecsétjét a homlokomon, hogy mit is akarok itt, hiszen se kísérőm, se semmim nem volt. Ettem a frissítőkön, ittam a frissítőkön, a férjem meg betuszkolt a kocsiba a napok végén. Egy pár cipőt meg az smr hengert vittük. 

(Boldogok a tudatlanok, ugye. Amúgy ez itt nem feltétlenül igaz.)

De pár napja, egyik éjszaka egyszer csak felugrottam az ágyban. Mondhatni, hogy egy spontán A-ha élmény hatására.

Eszembe jutott a bcaa. Oké, a papírzsepi mellett azért a bcaa csak kell. 

Rendeltem, gyorsan, péntekre pont ideért. Ma féltávnál hazaugrottam, és bedöntöttem egy pohárnyit, meg vittem is egy keveset magammal. Jó döntés volt. Nem omoltam össze 30 km-nél (amit sosem tudok kihagyni, bármennyit is futok), és ez már jobb hangulatúvá tette ezt a futást.

Ezt a zöld trutyit -alant- meg a hosszabb futások után szoktam inni. Nem kell megijedni, nem olyan szar, mint amilyennek látszik, ám!

2 dl rizstej+1 evőkanál fehérje+2 teáskanál moringa+1/2 banán összeturmixolva.

Még a halottakat is életre kelti.