Tulajdonképpen az év elején tele voltam nagy tervekkel. Gondoltam, elmegyek az UB után a Korinthoszra. Az úgyis csak augusztusban lesz, addig kiheverem a csapásokat. Ott majd szépen futok 80-at kísérő nélkül, mert a kísérő nélküli kemény-vídiás futásokat akarom tökélyre fejleszteni.

Aha. Ja.

Hát, nem.

Ahogy teltek a hetek, szépen lefaragtam minden grandiózus tervemet. Se távokra, se versenyekre nem vágytam. csak úgy futni. Tét nélkül hülyéskedni szétnyúzott cipőben és letaposott mackónadrágban.

Aztán Niki barátnőm elkezdett nyúzni, hogy miért nem megyek a szegedi URH által szervezett versenyre. Kicsit szégyelltem is magam, mert többször tervben volt, hogy elmegyek végre egy tisztességes szegedi versenyre, de mindig keresztbe ...

17.00 végre eljutok oda, hogy elkezdhetem felráncigálni a futós cuccokat magamra. A zoknival szórakozok (Hogy azt a... nekem miért mindig  cipősarkak és zoknik kilyukasztása jut?), amikor hangos pittyegés az íróasztalom felől.

Basszus...

Nem kapcsoltam ki a chat-et.   Fél pár zokniban elugrálok az asztalig. Naná, hogy egy vevő írt. Oké, akkor erre még válaszolok, aztán húzok.

Egyik kezemmel öltözök, a másikkal szorgalmasan klimpírozok.

Sietnék, ugye, de hát ezt nem pötyöghetem be. Pofám lapos...

Hát, izé, bocsánat, de ő soha életében nem vásárolt még webáruházban , és fogalma sincs, hogy kell. Tartanék egy kis elméleti kurzust a dologról, mert ő bizony rendelni szeretne.

Isten az égbe! Hát, persze! (oké, akkor ...

Nemrégiben fotózni hívtak. Tudjátok, ilyen futós fotó vagy mi a szösz. És szó volt arról, hogy vegyek fel minél színesebb cuccokat, no meg cipőt.

-Hát, az nehéz lesz -kuncogtam magamban- mert nekem egy azaz 1 pár futócipőm van. És per momentán az is szürke. Mit mondjak...nem túl jól fotózható.

És a futócuccaim sem extrák. Nincs színes-ultradizájnos Hoka felsőm, vagy színes-csajos Nike futócipő készletem. Nincs minden egyes futós szerkómhoz színben passzoló kompressziós száram, és tape-et sem úgy vásárolok, hogy melyik illik a felsőm színéhez.

Mondjak valamit?

Pólóra nem is nagyon költök. Az ultrákon többnyire jó minőségű pólókat kapok, és ezek tökéletesen elegendőek a futásaimhoz.

Nadrág?

Egy hosszú ...

Lassan körbeutazom az országot-jutott eszembe, miközben a sándorfalvi futóversenyen dolgozom a futótársaimmal. Úgy, hogy soha nem laktam Sándorfalván.

Elindultam 14 évesen Tapolcáról, aztán 4 évig Győrben maradtam.

Utána Szegeden kötöttem ki: jött(ek) az egyetem(ek),  a munka.

Mindig nevetve mesélem, hogy én -aki annyira féltem a változásoktól- 15-20 albérletben laktam, 4 középsuliban és a Csillagban tanítottam, aztán két nagy múltú online lapnál is koptattam a billentyűzetet, lett egy kis kávézóm, amiért még egy vendéglátós sulit is elvégeztem gyorsan. Megtanultam frankó lattét bütykölni, és álmomból felkelve is tökéletes tejhabot csinálok még most is.

Aztán jött a mi kis bioboltunk, végül egy drogéria, amit nem ...

Na, az van, hogy lassan 3 évnyi futkorászás után elmentem hegyet futni. Oké, az egriek szerint az Eged-hegy inkább csak amolyan dombocska. Az ottani futóknak kb. olyan nehézségi fokozatot jelent, mint nekem kimenni az itteni piactér közepére felhalmozott emelkedőre "dombozni".

Persze ez is csak úgy jött, minden terv nélkül. Benyekeregtem a futótársaknak, hogy de jó lenne kissé kiereszteni a mentális gőzt az agyamból, mire Zsuzsa kedvesen invitált az épp aktuális terepversenyére. Akadtak útitársak is, én meg beleestem az egészbe, mint Pilátus a Krédóba.

Muszáj volt menni :D 

3 órányi autókázás és töretlen jókedv után meg is érkeztünk a helyszínre, ami valóban rászolgált a családias jelzőre, mert versenyző aspiránst alig ...

Az UB után  megfogadtam, hogy két hétig rá sem nézek a futócipőre. Így most nem tudok olyanról beszámolni, hogy már a következő héten futottam egy laza 50-est, és majd ' megvesztem a büdös futócipő szagáért, miközben azon járt az agyam, hogy mi lesz a követező nagy megmérettetés. Mert tényleg holnap megyek el először futni.

2 hét.

Azt gondolom, marha gyorsan összeraktam magam. Tavaly ilyenkor a BSZM után egy hétig a hányás-hasmenés-szédülés kombóval küzdöttem a verseny után. Most vasárnap reggel volt némi kellemetlen láz, egy kis robotikus mozgás, de az is eltűnt hétfőre,amikor újra egyben voltam, futóképes állapotban. Aztán szerda éjszaka beindultak az éjszakai térdszurkálások...azt hiszem, utoljára terhesen voltak ...

Ez az UltraBalaton több szempontból is különleges volt...lesz számomra. Ez az első versenyem, amiben úgy döntöttem, kiszállok. Másrészt ez az az verseny, ami nem amiatt volt különleges, mert frenetikus érzések kísértek végig, vagy megragadott a hely hangulata. Nem. 

Amiatt volt emlékezetes, ahogy engem körülvettek és segítettek a saját kísérőim.

Már tavaly nagy csalódás volt számomra az UB. A Balaton csodálatos, a helyek fantasztikusak, de a felduzzasztott versenyzői és csapatlétszám nagyon hervasztó volt. Egymás sarkát tapostuk, mindenütt ideges emberek. De a csapatunk hangulata, az együttes élmény minden negatívumot elmosott.

Most ugyanezt éltem meg egyéniben.

Mindig van valami

Szóval május 27-én gyülekeztünk ...

Olyan érdekes lenne összegyűjteni, hogy ki mit álmodik a versenyei előtt. Vagy ki mit álmodik egy-egy nagyobb életfeladat, út vagy döntés előtt.

Nekem többnyire utazós álmaim vannak. Néhol repülővel, sokszor hajóval vagy vonattal. Ilyenkor mindig előjön, hogy lekésem a csatlakozó járatot, vagy nem találom az útlevelem. Máskor eltévedek a repülőtéren.

Tavaly a BSZM előtt állandóan lekéstem a repülőgépem.

Idén viszont úgy tűnik, mindig Olaszországban bolyongok. Igen, a táskámban pedig ott az Utas és holdvilág.

Úgy érzem, mintha Róma szűk sikátoraiban futkosnék. Mostanság a a szállodámat keresem, hatalmas palotákban, régi villák kapuin futok be és ki. És akárhány ajtón is megyek be, mindig ugyanabban a ...

Rövid, 6 km-es kocogásnak terveztem, és tulajdonképpen már talán csak 1 km kellett, hogy otthon legyek.

Ez az útvonal a temető mellett visz el. Én már megszámolni sem tudom, hány százszor(?) futhattam erre. Csak mindig azon vagyok, hogy az Út másik oldalán fussak. Ott jobb az út, és egyébként sem érzem olyan veszélyesnek. A lelkemnek.

De persze most valahogy áttévedtem a másik oldalra. És a fehér kapuhoz közeledve, mintha időtlen távolságból valaki lasszót dobott volna a nyakamba, és húzta. Először csak finoman, aztán egyre erősebben. Ilyenkor ösztönösen a nyakamhoz kapok (utálom a garbókat, a szoros sálakat és a fodrász kendőket is). De most hiába, mert alig-alig csökkent a szorítás. 

Pár lépés múlva már éreztem a ...

Van egy sportpályánk, amin én igencsak szeretek futni. Ahogy most végiggondolom a téli alapozó edzéseket, több száz kilométert ezen a pályán futottam. Szeretem, mondhatni, összenőttünk.

Sokszor futottam rajta egyedül késő este, máskor figyeltem, ahogy a szomszéd pályán az elszántabbak fociztak. A résztávos edzések mellett, sokszor a rövidebb futásaimat is itt végeztem. Mivel a jobb térdem - bő fél éve - nem 100%-os, ezért jó érzés, hogy a beton mellett füves pályán is futhatok néha-néha. Pontosabban: futhattam eddig.

Tavaly már felkerült a tábla, hogy a futók ki vannak innen tiltva. Akkor futottam pár kört, és úgy tűnt - elsősorban a tűzoltók edzése miatt, ami nem kifejezetten tett jót a pályának,  vált szükségessé ez ...