Olyan érdekes lenne összegyűjteni, hogy ki mit álmodik a versenyei előtt. Vagy ki mit álmodik egy-egy nagyobb életfeladat, út vagy döntés előtt.

Nekem többnyire utazós álmaim vannak. Néhol repülővel, sokszor hajóval vagy vonattal. Ilyenkor mindig előjön, hogy lekésem a csatlakozó járatot, vagy nem találom az útlevelem. Máskor eltévedek a repülőtéren.

Tavaly a BSZM előtt állandóan lekéstem a repülőgépem.

Idén viszont úgy tűnik, mindig Olaszországban bolyongok. Igen, a táskámban pedig ott az Utas és holdvilág.

Úgy érzem, mintha Róma szűk sikátoraiban futkosnék. Mostanság a a szállodámat keresem, hatalmas palotákban, régi villák kapuin futok be és ki. És akárhány ajtón is megyek be, mindig ugyanabban a helyiségben találom magam: egy régi kápolnában.

Benne apácák ülnek csöndben, én meg csak állok, és nem merek beljebb menni. Aztán felrohanok az emeletre, átszaladok teraszokon, újabb ajtók,és megint a kis kápolnában találom magam.

Talán előbb-utóbb rá tudom magam venni, hogy bemenjek. És leüljek egy kicsit.