Egy hónapja volt a Mindszenti Didergő, szóval most már muszáj lesz írnom róla, hogy megmaradjon emlékként ez a nap is.

Kezd hagyománnyá válni (...ha lehet ilyenről beszélni 3.5 évnyi futás után), hogy a januárt valamilyen hosszabb és nyúzósabb versennyel kezdem. A Híd túl messze van-t még épp nyakon csíptem, amikor utoljára lehetett a hosszabb távot is teljesíteni (60 km), azóta azonban már csak mínusz 30-as teljesítménytúra van meghirdetve, ami Makóról indul. Így ehhez már nem csatlakoztam. 

Idén tök véletlenül keveredtem bele a Mindszenti Didergőbe. Mindenféle táv, többek között 50 km is, hideg és hó, ráadásul itt, a szomszédban. Hülye lennék, ha kihagynám. 

Szépen elterveztem pikk-pakk az utat, amikor a verseny ...

Idén lesz három éve, hogy megjelent a sport az életemben, és lassan két éve, hogy kóstolgatom a hosszabb távokat.

Futás a dokihoz

Két évvel ezelőtt enyhe ujjdagadás miatt vettem részt egy részletes kivizsgáláson, amire nem túl jó szájízzel emlékszem vissza. Egy nagyobb laborvizsgálatot követően a házi orvosom helyettese telefonon közölte velem, hogy - idézem - :szétesőben vannak az izmaim, és lassú haldoklás megy végbe a testemben. Minderre a magas ck eredményemből következtetett. Majd kaptam részletes kioktatást és minősítést arról, hogy milyen veszélyes sport az ultrázás, amit természetesen a belgyógyász is megerősített kezében szorongatva a többoldalas negatív belgyógyászati vizsgálatról szóló eredményeimet.

...

Egy bőrkápás, fiatal kerecsent Lilik külön etetett; láthatólag idegesebb volt a többinél.

– Beteg? – kérdeztem.
– Dehogy, csak nyugtalan még, pár napja fogtam csapdával. Ilyenkor hetekig ügyelni kell, hogy le ne fogyjon. Ahányszor kér, annyiszor kap – s egy frissen ölt pockot lökött eléje. – Kap persze mást is – mondta –, de most ez a fontos. Amit vadon megszokott, attól meg is nyugszik… – S karjára ültette a madarat..." (Mészöly Miklós: Magasiskola)

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mit lehet egy 6 órás futástól írni? Mindent. Semmit.

Mindig keresem a recepteket, olvasom mások tapasztalatait, beépítem a praktikus ötleteket. Aztán ezek a ...

András, az osztálytársam, akivel nemrégiben találkoztunk egy terepversenyen,  úgy emlékezett rá, hogy én mindig rávertem a többiekre pár kört a Tiac pályán futáskor. Érdekes, hogy erre nem is emlékszem. Csak arra, hogy mennyire utáltam a csapatversenyeket. Mert a csapatkapitányok engem soha nem akartak beválasztani a csapatukba. Szemüveges, béna, rossz mozgáskoordináció. 

Rühelltem a tesiórákat.

És a lány, ki csak négyes volt tesiből és -5-ös dioptriájú szemüvege van, most másodjára vett részt egy futóverseny megszervezésében. Egy csapatban.

Amikor nevezünk egy versenyre, halovány lila gőzünk nincs arról, hogy egy kisebb 1-200 fős futóverseny összegereblyézése is mekkora meló. Mármint ha tényleg komolyan ...

A 40. születésnapomon, ha ragaszkodtam volna a klasszikus futós hagyományokhoz, 40 km-t illett volna futnom. De ez már megvolt néhányszor. Inkább valami szokatlanra vágytam.

"Félmaraton (~20-21 km) – 80% földút, sok szint ~ 450 m

Változatos terepviszonyok, látványos domboldalak és völgyek, döntően erdei és mezei szekérutakon kerüli meg a Kopasz-hegyet, a Hegyesdet, valamint a Hajagost és a Csobáncot, vulkáni eredetű bazalt hegyeket. Rajt és cél 11 – 11.30 között Mindszentkálla központjában, ahol mosdók és büfé állnak majd rendelkezésre, az Önkormányzat segítségével.

Szintidő: 180 perc"

Így azonnal lecsaptam a lehetőségre, hogy szeptember 24-én kalandozzak egyet a 3Vulkán Kalandfutás nevű rendezvényen, ami már első ...

Radnótiné Gyarmati Fanni 1935. és 1946. között írt naplóját olvasom. Tulajdonképp piszkosul várom az estét,amikor a kölkök az ágyban, én meg rohanok a Naplóhoz. Minden benne van, ami egy idol lerombolásához kell.

És ha belebetonoztak magyar órán az idillikus költői szerelmekbe, akkor egy ilyen könyv elemi erővel fog kitépni.

Mert ez a házasság cseppet sem idillikus. Mert igen, van benne  " Rebbenő szemmel/  ülök a fényben," és "benned alszom én is, nem vagy  más  világ", és egymásba kapaszkodás, várakozás és a klasszikus Nagy és Tiszta szerelem. Ez mind benne van.

De van benne olyasmi is, amit nem szívesen osztanak meg a romantikus történetekre ácsingózó olvasóközönséggel, és a romlatlan lelkű ifjúsággal: állandó ...

Van egy nagyon kedves barátom. Az a fajta ember, akivel mindig jól esik beszélgetni, ha összefutunk, mert hasonlóan látjuk a világot, sok érdekes dolgot hallok tőle.

Ma arról beszélgettünk, milyen egy óceánjárón dolgozni.

Meséli, hogy kezdetben óva intették a hajózástól: ha 3 évnél többet tölt valaki fedélzeten, akkor szinte képtelen lesz visszaszokni a szárazföldre. Ő 7 évig dolgozott hajón, és majd' 10 kemény évébe telt, mire visszaszocializálódott a szárazföldre.

"Tudod, a szabadság. Ott nem jönnek a sárga csekkek, nem kell a NAV-hoz rohangálnod. Minden zárt keretek közt zajlik, egy olajozott gépezetben, ami hihetetlen szabadságot ad. Szabadságot. És erről lehetetlen leszokni, amint visszatértél a szárazföldre"

...

Csalódott vagyok. És a csalódottságomat ráhúzhatnám az Ady-féle "Valaki útra vált belőlünk" sorra. Rácibálhatnám, de minek?

Persze igen patetikus lenne, és naná, hogy tökéletesen passzolna egy futós bloghoz. Meg ha valami hollywoodi filmben lennénk.

De ezt kérem, az élet írta.

A tegnapi posztom kapcsán Laci, a futótársam felvetette, hogy ő még hisz az emberek jóságában, a jó szándékban. Ezen hosszan gondolkodtam. Én sok mindenben még mindig olyan naivan szemlélem a világot. Azt hiszem, a futásban is.

De itt is elmondom: hidd el, Laci, én is hiszek még ebben a dologban. Sőt!

Hiszek abban, hogy a futótársak, a közösségek, amelyekben mozgunk hasonlóan működnek, éreznek. Nem tudok másként gondolni a futásra, és a velük ...

Én már tudtam, hogy ez lesz ebből az egészből akkor is, amikor csak a kertben futkostál körbe-körbe- mondta a párom. Tudta, hogyha valami megfogja a szívemet, akkor nem ereszt. Tudta, de nehezen viselte.

"Olyan jó nektek, ti olyan összetartó család vagytok, és látszik, hogy a férjed mindenben támogat" - hallom ezt a mondatot egyre gyakrabban ismerősöktől. És ismeretlenektől is.

Mert mi az, amit ti láttok?

Mindössze annyit, hogy jönnek-mennek a versenyek, a közte lévő idő pedig rendesen ki van töltve edzésekkel. 

Az való igaz, hogy hétvégente nem az Újházy tyúkhúsleves gőzétől megmámorosodva szemlélődök az ebédlőasztalnál, hanem ilyenkor futok hosszabb távokat.

És ilyenkor sokszor a férjem készít ebédet. Van, hogy ...

Sárga láng

Sárga lánggal ég az út,

zölddel ég a park,

szél hiába hogyha zúg,

szó, ha megzavart.

Lábamon se út pora,

semmi sem ragad,

kabátomnak bársonya

bő nyugalmat ad.

Üveghűvös kék ragyog

akác lombja közt,

gyönge szélben indulok,

vállamig füröszt.

(Oláh János)