17.00 végre eljutok oda, hogy elkezdhetem felráncigálni a futós cuccokat magamra. A zoknival szórakozok (Hogy azt a... nekem miért mindig  cipősarkak és zoknik kilyukasztása jut?), amikor hangos pittyegés az íróasztalom felől.

Basszus...

Nem kapcsoltam ki a chat-et. Fél pár zokniban elugrálok az asztalig. Naná, hogy egy vevő írt. Oké, akkor erre még válaszolok, aztán húzok.

Egyik kezemmel öltözök, a másikkal szorgalmasan klimpírozok.

Sietnék, ugye, de hát ezt nem pötyöghetem be. Pofám lapos...

Hát, izé, bocsánat, de ő soha életében nem vásárolt még webáruházban, és fogalma sincs, hogy kell. Tartanék egy kis elméleti kurzust a dologról, mert ő bizony rendelni szeretne.

Isten az égbe! Hát, persze! (oké, akkor tartok egy rövid online kurzust 10 percben, még akkor is el tudok indulni fél hat előtt)

Villámgyorsan levezetem az online vásárlás menetét, szkrínshot-olok, és magyarázok (de jó, hogy van némi tanítási tapasztalatom).

Amíg bepötyögi az adatokat, addig betöltöm a vizet a kulacsba, óra fel, fülhallgatót elszedem a kutyától (a fiam valamiért azt hiszi, hogy Bogi szeret Leander Risingot hallgatni). közben vissza-visszaszaladok a géphez, de látom, hogy az ügyfél még szorgalmasan körmöl.

Aztán újabb pittyegés: bankkártyával szeretne fizetni. De még életében nem fizetett online. Hogy kell?

Hátrahanyatlok (na, a futás átcsúszik fél hat utánra), aztán belekezdek a második kurzusba. Ezt is sikeresen abszolváljuk.

Közben azon izgulok, hogy ránk ne sötétedjen.

Újabb 10 perc, míg összerakjuk, hová is menjen a csomag. Közben nyugtatom magam: bár alapvetően nem vagyok problémás ügyfél, a GLS-nél biztosan beskatulyáztak már a nehéz partnerek közé :P És ha engem elviselnek, én is prímán kezelem ezeket a dolgokat.

Csak a futás. Az ne maradjon el!

17.35 úgy tűnik, minden a helyére került. Az ügyfél elégedett, én is.

Már a cipőnél tartok.

17.40 Mint akit puskából lőttek ki.

(A chat-et azért kinyomom a telefonomon. Volt már olyan, hogy résztávozás közben kellett az almapektinről mesélnem.)