És a nap fénypontja, amikor az esti bevásárláskor, a joghurtos pult előtt a következő mondatot szegezi a hátadba egy bársonyos hang: - Ma nem fut? Egyébként meg jó rég volt nálam.És ekkor megfordulsz.És ott áll mögötted a traumatológusod.

Triatlonozni szeretne. Igaz, még küzd a futással, de talán egy új szerelem lehetne a triatlon. Lázasan kérdezgeti útitársát, akivel hosszú km-ek óta együtt fut. Mit kell enni? Hogy épül fel a verseny? Mire kell figyelni? Sorjáznak a kérdések. A lábunk alatt meg fogy az Út. Végeláthatatlan lejtőn…

Vannak pillanatok, amelyek olyan lényegtelennek tűnnek, hiába kutatod a jelentőségét, amiért megőrizted magadnak-nem érted, fel nem foghatod. Egy csészènyi tea illata is ilyen. Egy régi kis szállóban reggeliztünk. Erős teát ittam reggelire, amihez citromlevet is kaptunk. Sokszor érzem még mindig…