Van egy nagyon kedves barátom. Az a fajta ember, akivel mindig jól esik beszélgetni, ha összefutunk, mert hasonlóan látjuk a világot, sok érdekes dolgot hallok tőle. Ma arról beszélgettünk, milyen egy óceánjárón dolgozni. Meséli, hogy kezdetben óva intették a hajózástól: ha 3 évnél többet tölt…

Csalódott vagyok. És a csalódottságomat ráhúzhatnám az Ady-féle "Valaki útra vált belőlünk" sorra. Rácibálhatnám, de minek? Persze igen patetikus lenne, és naná, hogy tökéletesen passzolna egy futós bloghoz. Meg ha valami hollywoodi filmben lennénk. De ezt kérem, az élet írta. A tegnapi posztom…